Ennek az írásnak a koncepciója akkor született, amikor Lóci kisfiamat néztem, amint teljes odaadással bontogat egy sajtot tartalmazó ezüstös objektumot és eszembe jutott, hogy gyerekkoromban nem volt nyitószalag az ömlesztett sajton, és egy megfelelő alkalmat megragadva körül lehetne járni, hogy mi vót, mi nem vót. Tehát így.
Nem volt nyitószalag a kockasajton. Kenődött a sajt mindenhova. Kaparhattad, rághattad a körmöd alól. Esetleg rád ragadt az alufólia. Nyitószalag az semmin sem volt. Alufólia mindenen. Ismeretterjesztő filmet sem kellett nézni, a joghurtos dobozon egyből látszott, hogy egy hidraulikus prés nyomintotta és olvasztotta oda, izzó elektromos pofadékkal a műanyag doboz peremébe az alufóliát bele, hogy tíz perc intenzív kaparászással csak karcsú alufólia csíkokat bírj felszaggatni és a végén bánatos lazasággal belekúrd a csomagolás közepébe a hüvelykujjad.
Aztán itt van, hogy mi vót, lett és nem lett technikailag gyerekkorom óta. Nem vót telefon. Nem mobilra gondolok, zsinóros, ostoba telefon nem volt. Anakronizmuson belüli anakronizmus volt, de láttam banándugós telefonközpontot manuálisan üzemelni, komolyan, rendeltetésszerűen. Láttam lyukkártyás rendszert üzemelni, nem múzeumban. Vettem föl popzenét rádióból szalagos magnóra. Hétfőn nem volt a tévében adás. Kazetta, véháes, nagyflopi. Commodore játékba órákon át belegyógyulás. Tapadókorongos joystick.
Nem vót gyerekülés, biciklis sisak, gyorstapasz. Antibiotikum az vót, nagy ritkán. Allergiagyógyszer nem volt. Menő szemüvegkeret sem.
Nem voltak utak. Légkondi a kocsiban, vagy bárhol. Világkörüli nyaralás se volt. A környező országok jelentős része nem volt.
Zene az valahogy volt, meg egy csomó könyv.
Kecmec. Az nem volt. Vagy választék. Biotermék. Szenzitív sampon. Ólmozatlan benzin. Takarékos izzó. Rozé. Valentin-nap, meg Helóvín. Szerepet kellett vállalnod, személyes felelősséget, abban hogy ne váljon minden szarrá, úgy hogy közben minden az volt vagy feltartóztathatatlanul azzá vált, és így is csak pofára estél a biciklivel és így is csak meggyógyultál, és ez lett.
A SZERZŐRŐL
Máraky Ropáz hárfaművész, szőlőtermesztő, jégszobrász, ipari alpinista, kincskereső, erőemelő, atomfilozófus, esztéká, filatelista, tudós, szakember, szakértő.
