Kontrafló

Hogy a pályán kell lenni fejben. A fló az emberi fejnek az a csodálatos képessége, hogy külön agyi központot fejlesszen minden fontosnak tűnő tevékenység kiszolgálására, amelyet aztán szórakozott döbbenettel hibátlanul képes űzni, a már említett ember. A kontrafló ennek a képességnek valamiféle inverze, amelyet a gyermeknevelés idéz elő.
Képzeljük el a Mátrix című filmet francia vígjátékként. Neó konokul koncentrálva tenyerét maga elé emelve megállítja a felé repülő teli biliket, spenótos kanalakat, gyilkos duplókockákat. Ez a kontrafló.
Szülő leszek, ahh - mondja a leendő szülő aggodalomtól kérdő hangsúllyal. Szülő lettem, ahh - mondja aztán, és az ahh elnyomott ásítássá alakul. Szülő lettem, ahh - ordítja később mint a szoba falát betöltő frusztrált Cobra Commander a G.I.Joeban. Utóbbi úgy történik, hogy a gyerek pár hónap fekvés és mássalhangzózás után mozogni kezd a pelenkázón. Mozgás alatt értsük azt, hogy egy bréktáncost öltöztetünk fellépése közben. Fél kézzel. Kontrafló. Az egyik kézzel egy színes, csörgős valamit rázunk az orra előtt, a másikkal a szalagba tapadt nedves seggtörlőt húzzuk a dobozából, miközben az előbbivel a használt pelenkát gyömöszöljük gombóccá, amelynek tépőzárja a teflonos jéghez is hozzátapad, de egy mikrogrammos fingfüstnyi szarlenyomattól már semmihez sem (vagy előbb semmihez, de aztán mindenhez). Eleve félpózban venni a cipőt, közben már előre készülni rá, hogyan kapjuk el és állítsuk meg stabilan a felmosóvödör felé fejjel előre meginduló gyereket anélkül, hogy bármelyikünk szalagszakadást szenvedne. Ez a kontrafló ez. Hogy a pályán kell lenni fejben.

Osztódás

A SZERZŐRŐL

Máraky Ropáz hárfaművész, szőlőtermesztő, jégszobrász, ipari alpinista, kincskereső, erőemelő, atomfilozófus, esztéká, filatelista, tudós, szakember, szakértő.